Biopszia-vétel

A biopszia vétel szövetminta eltávolítását jelenti élő szervezetből valamely betegség jelenlétének, okának és kiterjedtségének megállapítása céljából. A bőrbiopszia vétel során általában néhány mm-1 cm méretű szövetminták eltávolítása történik. Általánosságban elmondható, hogy minél több, és minél nagyobb mintát nyernek, annál pontosabb és biztosabb lesz a diagnózis. A bőrből minimálisan 3-5, optimálisan 5-8 minta vétele javasolható.

Szövettani vizsgálat

A biopszia vétel során eltávolított szövetmintából, a bioptátumból a kutya, macska bőrgyógyászatban leggyakrabban szövettani vizsgálatot, azaz a szövetminta mikroszkópos vizsgálatát végeztetjük el. A szövettani (hisztopatológiai) vizsgálatot kifejezetten erre szakosodott állatorvosok végzik. A nyert néhány mm3-es szövetdarabból metszetek készülnek, úgy, hogy a mintából speciális gépekkel igen vékony „szeleteket” vágnak és ezeket egy üveglapra, ún. tárgylemezre teszik. Ezzel a módszerrel a lehető legpontosabban vizsgálhatók a sejtek és a sejtek egymással képzett kapcsolódása, szövettani szerkezete, hisz a sejteket nem egymagukban (mint a citológia esetén), hanem valós kötelékükben vizsgáljuk.

A helyes diagnózishoz nemcsak a minta méret és mennyisége, hanem a mintavétel módja is nagyon fontos. A különféle bőrelváltozások közül a bőrgyógyász állatorvosnak azokat kell kiválasztania, amelyek szövettani vizsgálatával a legvalószínűbben azonosítható a betegség.

A hisztopatológus állatorvos leírja a bőrben látott szerkezeti elváltozásokat, valamint az általa feltételezett lehetséges okokat, végül javaslatokat tehet, pl.: speciális festéseket ajánlhat. Tapasztalatok szerint ahhoz, hogy megfelelő diagnózis szülessen, nagyon fontos a mintát vevő állatorvos és a mintát elemző állatorvos együttműködése.

Habár a szövettani elemzés az állatorvosi bőrgyógyászatban valóban az egyik leghasznosabb eljárás, ennek ellenére nem minden esetben ez a diagnózis felállításának módszere. Például rühösség esetén ugyanolyan típusú fehérvérsejtek okoznak gyulladást, mint allergiás bőrgyulladás esetén, és mivel a rühatkák kis számuk miatt nagyon kicsi eséllyel kerülnek be a mintába, így nem különíthető el a két probléma. Más esetekben viszont a szövettani vizsgálat a biztos diagnózis felállításához nélkülözhetetlen.

A bioptátumokból egyéb vizsgálatok, pl.: PCR vizsgálat vagy tenyésztés is végezhető.

A biopsziavételt célszerű rövid altatásban végezni, mert az 5-8 kis mintavételi terület helyi érzéstelenítése sokkal nagyobb diszkomfortot okozna az állatnak, mint a bódítás. A kimetszési helyekre 1-1 sebészi varrat behelyezése szükséges.